Egy szülő vallomásai
(2014 04 02-án, az Autizmus világnapján hangzott el)
Az autisták agya másképpen dolgozza fel a külvilágból érkező hatásokat, mint az átlagemberé. Ez az eltérő fejlődés az oka annak, hogy érzékszerveik sokszor túlságosan kifinomultak, vagy éppen ellenkezőleg: nem elég érzékenyek, hogy befogadják a környezet ingereit. Az eltérő működés megnehezíti a társas kapcsolataikat. Egy autistának problémát jelent megérteni a közösség írott és íratlan szabályait, nehezen olvasnak gesztusokból, mimikából és gyakran nem értik a hasonlatokat, szófordulatokat. A tudomány pillanatnyi állása szerint az autizmus nem gyógyítható.
Bizonyítvány
Már megint Bob Marley-t hallgatom,
Életről dalol – szerelemről, bánatról.
Elmúló napon tűnődöm, sorson,
Gondon, bajon, megoldáson.
Lányom velem az ágyban.
Nehéz napok múlóban,
Tekintetem kutatja,
Karját kitárja.
Bizalom,
Mosoly,
Hála.
Bizonyítványt lapozok
Kedvesem messze, távol…
Két szemem fátyolos,
Arcomon könny csorog.
Kicsi lányom fogja kezem,
Kérdi: apácskám, szeretsz?
Némám csak nyelek és nyelek,
S ölelem szótlan, gyermekem.
Örök ifjúság vágya
Sablonok szorítanak ebbe a létbe.
Kocka aggyal, oly nehezen értek.
Feszítem korlátom, húsom tépve,
Láncom szaggatva gyarlón élek.
Örök ifjúságra vágyik szívem.
Lányom szárnyaló táncát látva ámulok.
Szabadságát irigylem…. Sóvárgom…
Ráadás
Csodás százszorszép, kedves virágok,
Krajcáros, filléres boglárok.
Kaptam belőlük egy csokrot.
Ráadásnak
lánykám szívét, és arcomra csókot.
Ujjacskái keresték, meglelték
az őszi kert e pompás termését.
Tiéd apácskám! Neked hoztam!
Ráadásnak
szívből fakadó, őszinte mosolyt kaptam.